Minden a flatiről

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. A simaszőrű retriever valószínűleg a labrador retrievernek, a collie-nak és bizonyos spánielféléknek köszönheti kialakulását. Az I. világháborút megelőzőleg talán Britannia legismertebb vadászkutyája volt, ám a háború utáni időszakban háttérbe szorította az arany és a labrador retriever. A sima szőrű retriever ismét nagy népszerűségnek örvend, amióta 1980-ban a Cruftson elnyerte az áhított "Kiállítás Legszebb Kutyája" címet. Született apportőr, az elejtett vadak (főként nagymadarak) összegyűjtésére használják. Szívós, könnyen kiképezhető. Nagyszerű házi kedvenc, igen jól elvan a gyerekekkel.

Gyakran elhanzik "a flati az örökké  kölyökként maradó kutya". Ez leginkább játékosságára és szereplési vágyára vonatkozik. Taníthatóságra egész fiatalon (12 hetes korától) éretté válik. 
 

A sima szőrű retriever testének hosszúsága valamivel nagyobb a magasságánál. Lágyéka rövid és széles. Egyenes, viszonylag rövid farkát felemeli, de nem sokkal a hátvonala fölé. Mellkasa mély és viszonylag széles; a szügye szép. Mellső lábai egyenesek, a térd és a csánkízület elég jól kirajzolódik. A lábak függőlegesek, a dongalábúság nem megengedett. A mancsok kör alakúak, zárt, ívelt lábujjakkal és vastag talppárnákkal. A könyököknek szabadon kell mozogniuk. A nyak meglehetősen hosszú és feszes; ferdén ül a kutya vállán. A fej hosszúkás, szép formájú; a koponya mérsékelten széles és lapos, a szemek közt enyhe stop látható. A stopnak kissé lejtősnek kell lennie, és nem lehet túl hangsúlyos. A sima szőrű retrievernek jókora orra van, tág orrlyukakkal. Fülei kicsik, a fej mellett lelógók. Szemei közepes nagyságúak; nem lehetnek ferde metszésűek. A kerek, kiugró szem komoly szépséghibának számít. A sima szőrű retriever harapása ollószerű.